19 éven át éltek boldog házasságban, amikor az asszony 1631-ben, 15. gyermekük szülésekor meghalt. A vigasztalhatatlan Sáhdzsahán a tragédia után nyolc napon keresztül ki sem jött a lakosztályából, és amikor végre megjelent a nyilvánosság előtt, országos gyászt rendelt el. Szeretett felesége elvesztése miatt teljesen összeomlott, néhány hónap alatt megőszült, fejedelmi öltözékét egyszerű, fehér mohamedán ruhára cserélte. Egy dolog érdekelte csupán: méltó emléket állítani szerelmének. A síremlék építése 1632-ben a fővárosban, Agrában a Yamuna folyó partján kezdődött meg. A fehér márvány mauzóleumi rész két éven belül el is készült, de a teljes épületegyüttes felépítésen mintegy húszezer munkás húsz esztendőn át dolgozott. A legenda szerint az uralkodó az építkezés befejezése után a palota építészét megvakíttatta, hogy soha ne építhessen még egy ilyen pompázatos épületet.
Sáhdzsahán dédelgetett magában még egy csodás álmot: a folyó másik partján fekete márványból megépítteti a saját mauzóleumát is, és a két síremléket - az örök összetartozás jeléül - egy híddal köti össze. Ezt a tervet azonban fiai meghiúsították. 1658-ban Sahdzsahán fia, Aurangzeb foglalta el a trónt, és apját az agrai erődben tartotta házi őrizetben 9 éven át, egészen haláláig! Az erődből Sahdzsahan láthatta a távoli Tádzs Mahalt, mely később az ő nyughelye is lett.
A tökéletes szimmetriájú Tadzs alaprajza egy 57x57 méteres négyzet, ami azonban a levágott sarkok miatt szabálytalan nyolcszöget formál. Külső és belső díszítéséhez összesen 28-féle drága- és féldrágakövet használtak fel.
A féldrágakövekkel kirakott fehér márványból készültek a falai.
Légiesnek tűnő hófehér kupolája, sarkain őrt álló minaretjei, gazdag díszítése - mind indiai mestermunka. A főkaput Korán-idézetek ékesítik - természetesen ezek is onix berakások -, mint ahogy a hófehér márvány virágmotívumai.
Maga a sírhely egy 18 méter átmérőjű és 26 méter magas márvány mennybolt alatt nyugszik, de közvetlenül nem látható, ember nagyságú, csipkefinom márványrács védi az avatatlan szemek elől.
Figyelemre méltóak az áttört márványlapok, amelyek rácsos szerkezetű ablakokként különleges árnyékot vetnek.
Az épület ezüstajtóit, a belül található aranykorlátokat, valamint a császár feleségének síremlékét borító, igazgyöngyökkel kivarrt halotti leplet hamar ellopták, sőt a falakból is kikaparták a drágaköveket, de mindezek ellenére pompája ma is lenyűgöző.
Az épület tájkertben helyezkedik el, ahova hatalmas kapun keresztül jutunk be, amely a mennyország bejáratát jelképezi. Ez valamikor ezüstből volt, s több száz ezüstszegecs díszítette, de ennek is nyoma veszett. Ma már csak rézajtón léphetünk a parkba, ahol kupolás pavilonok emelkednek.
A Tádzs Mahal 1983 óta a Világörökség része, s évente több mint 3 millió turista keresi fel az emlékművet. A turistabuszok, taxik és kisbuszok forgalma néhány évvel ezelőtt olyan mértékűre nőtt, hogy a kipufogógázoknak köszönhetően a síremlék fehérmárvány burkolata kezdett besárgulni.
A helyi hatóságok ezért a hét egy napján zárva tartják a Tádzs Mahalt. Minden pénteken tisztítómunkások egy speciális, vízzel kevert vegyszeroldattal letakarítják a Tádzs Mahal burkolatát és a környező kövezetet.
